Sportos élet legjava...

         Túledzés, avagy miért nem szabad a végletekig, illetve kimerülésig stresszelni a szervezetet? A mostani téma egyre jobban érdekli a nagyközönséget, hiszen ha nem tudunk tisztában lenni a végső határainkkal, akkor ki más mondja el helyettünk: "Most már elég?"

Túledzésnek azt a szervezet egészét érintő folyamatot nevezzük, ami magában foglalja a vegetatív folyamatokat, a neuroendokrin, a szometikus és pszichés funkciókat is. A túledzés egyfajta negatív alkalmazkodási folyamat, ami során olyan adaptációs folyamat zajlik le, amely a teljesítmény csökkenését eredményezi. Magyarul túledzettség akkor van, ha a napi össz-inger mennyisége meghaladja az egyén teljesítő képességét.

Kétféle túledzettség létezik.

I. Basedovoid-tipusú túledzettség

• Basedovoid-típusú túledzettség jellemzője az izgalmi állapotok túlsúlya. A kialakult jelenség hasonlít a pajzsmirigy túlműködés tüneteihez. A versenyző adrenalin szintje, vércukorszintje és anyagcsere szintje magas. Szimpatikus túlsúly áll elő a szabályozásban. Átmenet nélküli nagy intenzitású edzések okozhatják. 

Tűnetei: Permanens izgalmi állapot
              Nyugtalanság
              Krónikus fáradság
              Mozgáskedvtelenség
              Étvágy - és alvászavarokkal jár
        ( Későn tud elaludni és nagyon korán ébred)
              Indokolatlan fogyás,testsúlyvesztés tapasztalható
              Székelési problémákkal küzd.
              Magatartási zavarok
              Emocionális zavarok rendezetlensége

• A permanens izgalmi állapottal együtt jár a keringési rendszerben létrejött változás. A sportoló nyugalmi pulzusértéke a normálisan alakult érték felé kerül.
•  Elmondható, hogy a basedovoid-túledzettség súlyosabb!

II. Addisonoid-tipusú túledzettség

• Bizonyos szempontból ellenkezője a basedovoid túledzettségnek.

Az addisonoid-tipusú túledzettség bizonyos szempontból ellenkezője a basedovoid túledzettségnek. Jellemzője egy paraszimpatikus túlsúlyt mutató beállás. Elsősorban a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén tapasztaltakhoz hasonlít a megjelenése. A vegetatív idegrendszer gátló folyamatai kerülnek fölénybe. A mellékvese velő működési zavara járulékos tényező. Leginkább a katecholamin hormonok által szabályzott keringési változások szabályzási elégtelenségét és szénhidrát anyagcsere zavarát jelenti.

Tünetei: Teljesítmény nem éri el a régi határt, de ebben az esetben kipihentnek érzi magát a sportoló. Panaszok, túledzettségre utaló tünetei nincsenek.

Elsősorban a nyugalmi állapotra jellemző paraszimpatikus túlsúly érzése jelenik meg a szervezetben. A munkavégzésben meglehetősén gyors a fáradékonyság. Ez egy olyan fáradság, amit a sportoló nem érez az edzés előtt. Sokszor lelki eredetű az oka, és kevésbé az izom túledzése. Pl.: egy környezetváltozás sokat lendíthet a folyamat megszüntetése érdekében.

• Kijelenthető, hogy az addisonoid-túledzettség karbantartása a könnyebb.
  

  
  A legutóbbi években a figyelem a perifériás szervek és a felsőbb központok közötti kapcsolatrendszerre összpontosul, mely anyagok szállítják azokat az információkat amik a központi idegrendszerben hatva a leírt változásokat eredményezik.
  Létezik rövid, illetve hosszú tartalmú túledzés. Az átmenet a két forma között nem éles. Jellemzően a hormonális rendszerben bekövetkező változások adják az alapjait.

1.Rövid időtartamú túledzés (korai stádium) 

Egytől három hétig tartó folyamat, mely célzott edzéseszköz, melynek célja a rövid időre kialakult kimerülést követő túlkompenzáció, ami a regenerációs időszakban következik be, s a teljesítmény javulását eredményezi. Perifériás fáradást okoz a túlterhelt izomban és rövid ideig tartó teljesítménycsökkenést eredményez. További jellemzői a kisfokú adrenális elégtelenség, metabolikus-, haematológiai-, és hormonális zavar. A túlkompenzálás lényegében a teljesítőképesség javulását jelenti. Mindez az egy-két hétig tartó regenerációs fázisban lehetséges. Ha több mint két hét kell a regenerálódáshoz, járulékos teljesítmény csökkenés fenyegeti a sportolót a csökkent edzésszám miatt, ami az edzés újbóli felépítésének szükségességét jelenti a következő mikrociklusokban, hogy a régi teljesítményszint ismét elérhető legyen. A rövid időtartamú túledzést tehát tekinthetjük olyan határterhelési zónának, ami bár rövidtávon a teljesítmény csökkenésével jár, amely ugyan hosszabb, mint a fáradás okozta teljesítmény csökkenés, de még a kompenzációs zónába esik.

2. Hosszú időtartamú túledzést (előrehaladott stádium)

Központi (az agyból jövő) és perifériás fáradás jellemzi: a perifériás mechanizmusok, a túledzés miopátiával zárulnak le; csökkent mellékvese funkció, metabolikus egyensúlytalanság jellemzi. A túledzés miopátia klinikai jellemzői az izommerevség, teljesítmény csökkenés, jellemző izomzati sérülések. Lehetséges oka a terhelések hatására bekövetkező szteroidszint változás. 

Ez a fajta túledzés egészségkárosodáshoz vezethet, melynek kulcstünetei a tartós teljesítmény csökkenés, fáradékonyság, rossz közérzet, romlott reprodukálóképesség és megváltozott immunfunkciók, melyek rövid időre fertőzésveszélyt is jelenthetnek („open window”). A tartó- és mozgatóapparátus különböző sportág specifikus túlterhelési károsodásai a klinikai képet kiegészíthetik és komplikálhatják.

Ha már a túledzettségnél tartunk, akkor arra is kitérhetünk, hogy a fáradság-motiváció milyen összefüggésben van egymással. A fáradás két hatása lehetséges, az egyik a pozitív, mikor a szervezet véd a túlterheléstől, és a negatív, mikor éppen egy verseny közepén vagyunk, és nem állhatunk le (csökken a teljesítmény minden esetben).

Fáradási görbe

• Fáradtság típusai: Szellemi fáradtság
                               Érzékszervi fáradtság
                               Pszcihikai fáradtság
                               Fizikai fáradtság
  
  A fáradtság függ a motivációtól, pihentségtől. Tünetei: bőr pirossága, izzadás, figyelem koncentráció csökkenése, mozgásproblémák, rossz közérzet, sápadság, szédülés, jelentősen csökkent teljesítmény negatív, mikor éppen egy verseny közepén vagyunk, és nem állhatunk le (csökken a teljesítmény minden esetben).

  
  Tünetei: Bőr pirossága
               Izzadás
               Figyelem,koncentráció csökkenése
               Mozgásproblémák
               Rossz közérzet
               Sápadság
               Szédülés
              Jelentősen csökkent teljesítmény
  
  Nézzük gyakolatban az egészet:

Az emberek abban a tévhitben élnek, hogy edzés alatt fejlődik az izom. Tulajdonképpen ezt a tévhitet szeretném tisztázni, hogy mindenki fejében egy tiszta kép legyen ennek az elméletéről. Szerintem a legfontosabb, hogy mindenki megértse: a pihenő napokon fejlődnek jobban az izmok! Leginkább a kezdő sportolóknak, egészségüket megőrző embereknek (is) szól ez a cikk, hiszen a nagy igyekezetben elkapja őket a nagy hév, de szokott példa lenni arra, hogy középhaladók, haladók is túlzásba esnek. Egy gyors áttekintés izomtanilag. Apró szakadások az izomban: a választ elektronmikroszkópos vizsgálatok adták meg, amikkel kimutatták, hogy az izomlázat az izmok mikrosérülései, szakadásai is előidézhetik. Ezek az apró izomsérülések már az edzés során vagy a végén is érezhetőek, mivel a parányi szakadásokon keresztül víz kerül az izomszövetbe. A víz hatására az izomrost körülbelül egy-másfél nap alatt megduzzad és megnyúlik, a szakadás helye pedig begyullad: ezek okozzák együttesen a tulajdonképpeni fájdalmat. Tehát edzéshatására az izmokon mikrosérülések keletkeznek, amit a szervezet "begyógyít" , hogy elkerülje a következő sérülést, jobban megvastagítja az adott izmot, ahol a mikrosérülés történik (védekezik), ezért van egyrészt, hogy egyre nagyobbak és izmosabbak leszünk.

        Mindig próbáljuk az egyensúlyt megtalálni az életünkben! 

        

                    Tehàt a mérték a legnagyobb érték. Természetesen mozogj, légy boldog, mert ez az egyik legjobb örömforrás, de semmiféleképpen ne essünk túlzásokba. Az embereknek meg kell azt tanulniuk, hogy élvezettel sportoljanak, ne azért mert ez muszáj, és le merem fogadni, hogy így a céljaikat könnyebben elérhetik.