Motiváció.
Arra gondoltam,hogy lehetne egy olyan cikk itt a blogomon, ami rendhagyó. A fő témámat a motiváció köré építettem saját, illetve mások tapasztalataiból egyaránt. Olyan kérdésekre kerestem a választ, hogy az emberek mitől válnak motiváltabbá, milyen elhatározás viheti előbbre, hogy elérje a céljáit, ami kezdődhet a sétától egészen az élsportig.
Mindenki egy homokvárat kezd felépíteni az élete során, de a kérdés csak annyi, hogy ott lesz-e a tetején az a bizonyos zászló?
Mindenkiben ott van, hogy előbbre akar tartani, mint ahol van, ami természetes, csak az nem mindegy hogyan teszi ezt meg. Legyen ez az írás a tiéd, miért mondom ezt? Ha úgy érzed valamikor az életed során, hogy szeretnéd feladni, vagy olyan mondatok keringnek a fejedben, hogy:
- nem tudom megcsinálni
- gyenge vagyok hozzá
- feladom
- nem látszik úgysem az eredmény
- mások kritizálnak
- nem szeretem magamat
- nem bírom
- elfoglalt vagyok
- nincs kedvem (lusta,fáradt vagyok)
- miért kezdjem el?
...akkor olvasd el újra és újra ezt a bejegyzést, mert én a kulcsot oda adom a kezedbe, de rajtad áll, hogy kinyitod-e azt az ajtót, ami a sikerhez vezető utat nyitja.
Tehát ne legyenek kétségeid, ne késlekedj, és ne keress kifogásokat, tegyél meg mindent azért, hogy te legyél a legjobb napról napra!
Kezdd el már ma! Ne ülj a számítógép előtt azzal a gondolattal, hogy majd holnap.
Annyit tegyél meg saját magadért, egészségedért, hogy elmész kocogni, vagy otthon beteszel egy aerobic jellegű DVD-t és tornázol rá legalább 20-30 percet.
Mindenki ki tud alakítani az életében pont annyi időt, hogy tudjon mozogni, ha keveset is, de az a kevés is energikusan és jókedvvel teljen!
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember, ezt ne feledd el!
Sose azt nézd, hogy mennyi van még az edzésedből, hanem azt hogy milyen sok minden már a hátad mögött van.
Erre szokták azt mondani, hogy sose nézz hátra csak előre, és milyen igazuk van.
Mindig bízz a megérzéseidben, bárhol vagy és bármit csinálsz.
Tanuld meg, hogy az életben te vagy magad számára a legnagyobb motiváció, mert ha te nem mondogatod magadnak, hogy képes vagy megcsinálni (azon túl,hogy mások is mondják), akkor ki más mondaná?
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy elkezdik másokhoz méregetni magukat, pedig erre semmi szükség, hiszen mindenki másmilyen, ahogy nincs egyforma ember, úgy genetika sincs egyforma.
Tudj elégedett lenni, tudj örülni a sikereidnek és tudj harcolni az álmaidért, a többi nem számít!
Mikor ott vagy a pályán küzdj, küzdj a végsőkig, és folyamatosan mondogasd magadnak, hogy nem adhatod fel.
Sose szabad megállni, ha minden izmod ég és fáj, ne merd abba hagyni, mert te annál is többre vagy képes. Ha van hited, akaraterőd és kitartásod, bármire képes lehetsz, így tettem én is.
Elmesélek egy történetet az életemből, mikor én sem adhattam fel, mert tudtam milyen nagy tétje van a dolognak, de ott volt az a bizonyos nyomás...
Az egész onnan indult, hogy bizonyítani akartam a körülöttem lévő embereknek, ezért emelt szintű testnevelés vizsgát tettem. Az életemben voltak olyan emberek, akik nemhogy bíztattak volna, hanem vissza akartak húzni, nem bíztak bennem, a képességeimben, és sokszor leakartak téríteni az útról, és folyamatosan hallottam azokat a gúnyos megjegyzéseket: "nem fogod megcsinálni, nem fog menni, mit akarsz te?
Nézz magadra, belőled sose lesz senki, hogy mennél egyetemre, lehetetlen…" - de elkezdtem felkészülni az emelt szintű testnevelés vizsgámra, ami kilenc hónap kőkemény küzdelemek sorozata volt.
Emlékszem, hogy hányszor abba akartam hagyni, hányszor fakadtam sírva, mennyi sérülést szereztem ebben az időben.
Az igazat megvallva sokszor abba akartam hagyni, sokszor fakadtam sírva, mikor ínhüvelygyulladásom lett a karjaimban és a lábaimban, mikor a vizsgához közeledve két hónappal előtte a sarkam megsérült egy gyakorlat sorozatban, és nem tudtam az elemeket utána megcsinálni, hátráltatta a felkészülésem
(fekvő gipszet kaptam), vagy leestem a gerendáról stb.
És ekkor volt az a pont, hogy el kellett határoznom magamban, hogy mit is akarok valójában. A kérdés csak annyi volt, hogy valóban végig akarom-e csinálni, vagy mindent hagyok annyiban?
Végül választottam.
Kilenc hónap múlva eljött a gyakorlati vizsga napja, amin csodaszép idő volt, nagyon féltem, de csak magamra számíthattam, és próbáltam a félelmemet átkonvertálni vizsgadrukkra, és csak magabiztosan előre mentem. Örültem, mert minden úgy ment ahogy vártam, de az utolsó pillanatban azt hittem összetörök.
Pont melegítettünk be úszásra, mikor begörcsölt a bal vádlim – iszonyatosan megijedtem, mert szükségem volt a lábaimra – de ezután még rosszabb lett, mikor leúsztam az első versenyszámomat, a végén mind a két vádlim begörcsölt, soha se éreztem ettől nagyobb fájdalmat, mint akkor.
Semmi sem segített a görcsömön. Konkrétan kiürült a szervezetemből a magnézium, hiszen nagyon nagy terhelés alatt voltak az izmaim a versenyszámok bemutatásoknál, plusz az adrenalin is az egekben volt.
Nem volt más választásom, minthogy bízzak magamban, képességeimben és tudassam magamban, hogy képes vagyok arra, hogy két begörcsölt vádlival leússzam a 2 versenyszámomat (mell és hátúszás).
Ezért próbálom hangsúlyozni, hogy minden csak rajtad áll, és a hozzáállásodon. Az életem során rengeteg olyan dolog történt, amik a mai napig előre visznek, erőt és kitartást adnak az életemben.
Én így küzdöm le a nehézségeimet, de kíváncsi voltam mások mitől válnak/váltak motiváltabbá.
"Sokszor érzek ilyet,hogy feladom, de ha csoportos edzésen vagyok akkor a körülöttem lévő emberekre motiválnak, hogy folytassam. Ha személyi edzésen akkor meg az edzőm. B.Rita"
" Önmagamért vagyok motivált,hiszen én a táncban találtam meg azt,amit régóta kerestem. A tánc során felszabadúlt, önfeledt tudok lenni,gátlások nélkül. A Szabadság az ,ami motivál ebben a sportágban.
Úgy gondolom,hogy azért választanak az emberek sportot, hogy azt amit a hétköznapi életben nem valósíthatnak meg (önmagukat) az , az adott sportban teljesüljön. Sz. Szabina "
" Az igazi motivációt a tanárjaim adták,akik végig bíztak és tartották a lelket bennem. Aztán idővel beláttam,hogy nekik volt igazuk ,bármennyire sokat kellett szenvedni a sikerért,de mégis sikerült és így motivált maradtam továbbra is. Cs. Kinga "
" A legjobb motivációm a zene vagy mások motiválnak az életemben,pontosan olyan emberek akiktől tanulni lehet. P. Soma "
" A legjobb motivációim: Dac
Saját korlátaim átszakítása
megvalósított cél.
H. Péter "
Vannak olyan esetek, mikor az élet vagy a sors azt hiszi erősebb, de nem, mert az ember mindenre képes, ha van elég akaratereje, hite és leginkább szorgalma. Erről egy bölcs idézet jutott eszembe:
"A tapasztalatok illetve a vélemények azt mutatják, hogy a nő nagyon fontos, hogy önmaga maradjon, tehát ne próbálj megfelelni az elvárásoknak, illetve a különböző negatív véleményekre sosem adj, légy mindig önmagad, higgy abban, amit csinálsz, bízz önmagadban, és ha ez meg van, akkor semmi sem billenthet ki a kemény egyéniségedből, illetve a mindennapi ritmusból, ütemből.” -így történt Timinél szintén:
" Nekem a 10 év RG alatt volt egy pár ilyen alkalom.
Az RG ugye a pontozásos sportág,ami nagyon szubjektív és jópár versenyen nem azt a pontot kaptam amit szerettem volna vagy amennyit a gyakorlatom ért, hanem jóval kevesebbet. Ilyenkor mindig kicsit úgy gondoltam, hogy jól van elég, úgyse nyerek soha semmit.
Azt hittem ,hogy nem megfelelő az alkatom vagy nem szeretnek a bírók ilyesmik, de aztán mindig folytattam! Lejártam utána is edzésekre, ahol láttam, hogy a többieknek se megy annyira jól. Egyik nap fejembe vettem, hogy de igenis meg tudom csinálni, és meg tudom előzni xy-t. Elkezdtem sokkal keményebben edzeni, ( lettek is belőle sérülések pl.: húzódások, boka kimenések amikor egy komolyabb ugrásból rosszul érkeztem) de sokkal többet és 150%-al edzettem, volt hogy napi 5-6 órákat is.
Nekem mindez fejben dőlt el. Nagyon kemény sport az RG és nagyon nagyon tehetségesnek (hajlékonynak, lazának kell lenni, jó ritmusérzékkel, koordinációs képességgel kell rendelkezni, meg ezer más dolog is szükséges még hozzá), és nekem ezek a tulajdonságok közül csak pár volt meg és én ezekre építettem.
Nagyon szorgalmas és hihetetlenül elszánt voltam. Az edzéseken nagyon sokat lazítottam, nyújtottam, volt hogy egy ilyen akrobatikus elemet 100-szor is megcsináltam, de tényleg, mert edzésnaplót is vezettem, amibe mondjuk azt írtam, hogy egy dobást hányból hányszor kaptam el. A sérülések miatt is volt hogy azt mondtam, hogy nem, én még egy ilyet nem bírnék ki, nekem elég, nem kell, hogy betörjön a fejem, hogy elszakadjon x szalagom. De aztán valahogy mindig folytattam, és így sikerült megnyerni egy OB-t és megelőzni azt, akit soha nem sikerült addig. M. Tímea"
"Leginkább biciklizés közben éreztem, mert ha sokat bicóztam, akkor megfájdult a térdem. Általában az vitt tovább, hogy másokkal voltam és bírni kellett a tempót. Illetve nagyon élveztem, és nagyon jó mindig az az érzés, amikor megcsinálod, amit kitűztél, még akkor is ha néha fájt. Nem nagyon szeretem feladni a dolgokat! Úszás közben az unalom az, ami néha erőt vesz rajtam, nem a fáradtság vagy a fájdalom. De ott fel sem merül, hogy abbahagyjam. Kirándulásnál éreztem 1-2-szer a fáradtságot vagy hogy nagyon izzadok, de akkor ugyanúgy a tömeg és a cél nem engedi, hogy abbahagyjam. V.Ildikó"
"Az hajt leginkább előre,hogy a kitüzőtt célomat elérjem,tehát versenyezni szeretnék, formás izmokra szert tenni, és példát mutatni. Cs. Kinga"
"Saját határomat kezdtem el leküzdeni,mikor 10 kör volt betervezve a futópályán,de végül 12 kör sikerült. K.Lajos"
"Sosem adtam fel. Az élsport verseny diétája minden csak nem egészséges. Nekem koplalva izomból kellett több kg-ot leépítenem. Nagyon kemény volt pl.: Folyton szédültem,rosszullétek kerülgettek egyszóval borzasztó volt. Ott azt mondtam magamban "vége fel kell adni"...De! tudtam mennyi munkám van benne, mennyien számítanak rám,tehát igazából ez adott erőt. Végül megcsináltam, és elégedetten tértem haza.
A legnehezebb időszakban ,mikor a megtörés és sírás határán voltam,akkor kellett erősnek maradnom, (mikor felnőtt férfi létemre folyt a könnyem a fájdalomtól,) de legyőztem önmagam!:). P. Tibor "
"Példaként a félmaraton futását hoznám fel: az idei Nike félmaraton közben, amikor megláttam hogy még csak a 12. km-nél tartok legszívesebben megálltam volna,de arra gondoltam hogy ha már idáig kitartottam akkor most már nem adhatom fel és becsülettel le kell futnom! Aztán ahogy teltek a km-k úgy egyre könnyedebbé vált a futás,mert csak az utolsó km-re gondoltam közben és így már nem volt teher a lábaimban! Megpróbáltam elvonatkoztatni a még hátralévő km-től és zenét is hallgattam közben hogy egyszerűbb legyen! A végén úgy éreztem hogy abszolút nem fáradtam el és még szívesen folytatnám a futást! Az izomláz aztán a következő 5-6 napban nagyon durva volt,de túléltem és nem bántam meg hogy akkor nem szálltam ki a 12. km-nél! P. Attila "
.
Szerencsének tartom magam, mert olyan emberekkel találkoztam az életem során, akik mindig húztak, bíztattak és végig támogattak, ott voltak mellettem a sport sikereimben egyaránt.
Remélem, az elkövetkezendő időkben is fel tudok nézni majd a "nagyokra".
Kívánom, hogy te is találd meg ezeket az embereket, mert a nagyoktól lehet igazán jókat tanulni.
Mindenre képes vagy, ha szívvel és lélekkel küzdesz a végsőkig.
Bármit elérhetsz, amire vágysz, bármit amiről valaha álmodtál, csak bízz önmagadban és dolgozz keményen, mert a sikert nem adják könnyen, de napról napra közelebb kerülhetsz a célodhoz.
Minden lehetséges, ha fejben végiggondolod.
A kitartó munkának igenis megvan a gyümölcse, mindig.
Ha nekem sikerült, akkor neked miért ne sikerülne?
Én hittem magamban, mikor más rég feladta volna.
Kitűztem magam elé egy célt, és végül sikerült megvalósítani, hittel és kitartással a küzdelmemet.
Rengeteg csalódás, dac, gőg és bizonyítás van az emberben élete során, ahogy egyre jobban mélyre ás a saját sportágában vagy az élet más területén, de ilyenkor mindig azt kell a szemed előtt tartanod, hogy TE megtudod csinálni,ilyenkor mindig azt kell a szemed előtt tartanod, hogy TE megtudod csinálni, TE
sokkal jobb vagy, mint bárki más, és akkor leszel (mindig) Bajnok, mikor más döglik a tv, számítógép előtt, eszi a gyorséttermi kajákat, gyógyszerek sorozatát szedi, csak mert nem tett semmit, azért amit most TE teszel a saját szervezetedért, életedért.
Tehát megéri mozogni, hiszen a tested is meghálálja, hogy teszel érte, ő pedig érted, hogy fitt és egészséges maradj.
Figyelj rám, tudom,hogy minden kezdet nehéz, de ha kéred a segítségemet, velem vagy végig, akkor mosolygósan eléred az álmaidat, céljaidat, csak SOSE ADD FEL! Sose adhatod fel, mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy eddig is megtudtam csinálni, most miért ne menne?
A végén te fogsz nyerni!
Sportra fel!
